Csepel Galéria – SÁRBÓL

A Csepel Galéria, a Csepeli Városkép Kft. és
a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
szeretettel meghívja Önt

2017. május 25-én 17 órára
Sárból
című kiállítás megnyitójára

Kiállítók:
Gábor Éva Mária, Gábor Magda, Gvardián Ferenc, Lőrincz Győző, Nagy Sándor, Pannonhalmi Zsuzsa, Pázmándi Antal, Szűcs Zsuzsanna, Várnagy Ildikó

A kiállítást megnyitja:
Urbán Ágnes művészettörténész

A kiállítás június 22-ig tekinthető meg, hétfőtől csütörtökig 8-16 óráig, pénteken előzetes bejelentkezéssel.
Cím: 1215 Budapest, Csete Balázs u. 15.

SÁRBÓL
Az agyagművesség a neolitikumban, mintegy 7000 évvel ezelőtt született. A legősibb tárgyalkotó mesterségünk. A használati tárgyakon túl mindig készítettek az agyagból kultikus, elvont tárgyakat is (gondoljunk, az egyiptomi usébtikre, a perui isten-edény-figurákra stb.), hogy aztán a művészet emancipációjával egyidőben – a reneszánszban – létrejöjjön a kerámia-szobrászat is. Új reneszánsza a műfajnak a XX. század, mely az arisztokratikus és tradicionális anyaghasználat helyett a mondanivaló minél erőteljesebb kifejezését, helyezte előtérbe, illetve felfedezte az anyag, a felület problematikáit is és így a mázak és agyagok lehetőségeit is.
Ennek a kiállításnak a hívószava a sár. A kiállított művek jól mutatják, hogy megszűnőben vannak a határvonalak a művészeti ágak között. Jeles keramikusművészek autonóm szobrait láthatjuk és szobrászművészek keramikus agyagból készített plasztikáit.
Ha megengedik szeretném egyenként is méltatni – legalább néhány szóval – a kiállító művészeket és műveiket.
Pázmándi Antal keramikusművész egyedi világot hozott létre eddigi munkássága során, melyet következetesen képvisel, álmodik, épít. Műtárgyai klasszikus autonóm plasztikák, melyeknek térbeli kiterjedése, épített jellege, szerkezete van. Mintha a futuristák elképzelt gépi világa elszabadult és testet öltött volna. Sosemvolt tárgy és épületelemek, különböző léptékek, faktúrák, minőségek dinamikus egyensúlyát hozza létre, különleges tereket szervezve konstrukcióival. A „sárnehéz” alapanyagból színes, különleges elágazásokkal, kitüremkedésekkel komponált, súlyosan lebegő művei férfias, műszaki gondolkodással csapolva, tér puzzleként összeillesztve különös világot tárnak elénk, melyben bármivel, bármi megtörténhet.
Várnagy Ildikó szobrászművész munkásságában kitüntetett szerepe van a jeleknek és szimbólumoknak. Nem véletlenül választotta Ozirisz történetét, mely többek között a férfi princípium, a teremtés illetve az örök körforgás, az újjászületés koncentrált egyiptomi szimbóluma. Ozirisz legendájának számtalan variációja maradt fenn, ezen a plasztikán ebből emel ki fontos elemeket. Jelen van Geb, a földisten, Ozirisz apja, Ozirisz testének darabjai (ellenfele Széth a káosz megölte és testét 42 darabra vágta és szétszórta ), kiemelt szerepben Ozirisz férfiassága, melyet felesége Ízisz rekonstruált, keltett életre, így párosodtak és így fogant fiuk Hórusz. A teremtés-pusztulás, a porból/sárból lettünk, leszünk gondolat ábrázolását látjuk. Nincsenek színek. A látvány komor. Ozirisz feje a Húsvét szigetek isten-fejeinek elvont komolyságával figyelmeztet a múlandóságra.

Gábor Éva Mária szobrászművész sokféle műfajban és anyagban kalandozik. Vele kapcsolatban most azt a kérdést fogalmaztam meg,
Mi a renderelés?
– amikor egy leíró-/modell-állományból képet/videót csinál a modellező szoftver
– amikor a megszerkesztett videót (vágásokkal, effektekkel, feliratokkal stb.) a kívánt formátumba elkészíti, vagyis kiszámolja a program, majd menti a “végterméket” .
Nem véletlenül jutott eszembe ez a kifejezés, hiszen Gábor Éva foglalkozik fotofilm, videofilm készítéssel is.
„Leíró modell állományának” fontos eleme a Buddha figura – munkásságának több évét szentelte ennek a filozófiai és plasztikai témának, elektrográfiáin megjelennek a táj és épített környezet szerkezetei, konstrukciói. Most ezekből az állományokból „renderelt 3D-ben” egy új gondolati, formai együttest, egy számára izgalmas új anyaghasználattal, . a kerámikus agyag, az égetés, a mázak világát fedezve fel.
Az emberalakok, a bárányok, az építményelemek, a Buddhák újabb és újabb kompozíciókba rendezve, más-és más színezéssel, más-más helyzetben nem egyénként, hanem általános ember-mivoltunkat hangsúlyozva jelennek meg, az Ember gondolatairól, érzelmeiről, fájdalmairól beszélnek.
A Pastorale sorozat a nagy vallások közös elemeire reflektál – a Buddhák időtlen nyugalommal nézik Isten bárányát, az eltévedt bárányokat. A két Este kompozíció a magányról mesél – az embereket az alkonyat falai zárják be. A Várakozás a japán pagodákat, vagy a zikkuratokat idéző épületével életünk stációit, szintjeit jeleníti meg, ahol néha megrekedünk, várakozunk, s ha felértünk a tetőre – az már az utazás vége -, onnan nincs tovább, legfeljebb egy másik dimenzióban. A Sziget a mi Föld nevű bolygónk. Lassan kiszorulunk róla. A legdrámaibb számomra a harmadik Pastorale – a tolókocsis emberfigurával. A fehér, éteri mázzal elemeli a kompozíciót a köznapi síkról. Az elesettek fájdalma és magánya, mintha Jézus sziklasírja felett jelenne meg, ahol Isten báránya próbál megmenteni minket a közönytől, az önzéstől, a magánytól
Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész műve a Felhő. Nem kevesebbre vállalkozik, minthogy egy könnyű, magasban lebegő, testetlen alakzatot képezzen le a föld, az agyag nyelvén. Kompozíciójában a magasba nyúló torony tetejére ülteti a felhőalakzatot – föld és ég kapcsolatát is létrehozva ezáltal. A torony lukacsos szerkezete Jákob lajtorjája is lehetne akár. A méretek is jellemzőek, Pannonhalmi Zsuzsa szereti a kihívásokat, egy ekkora mázas kerámiaplasztika elkészítése szakmai szempontból is bravúros teljesítmény.
Szűcs Zsuzsanna keramikusművész a letisztult, egyszerű alakzatok kedvelője. Kúpok, gúlák, tájoló alakzatok sorozatait hozza létre, az eltérő méretek, színezések, helyzeti elrendezések segítségével vezeti a nézőt újabb-és újabb gondolati utakra, felismerésekre. Itt bemutatott munkái közül nézzük meg alaposan a Szimultán formát! Mennyi üzenetet hordoz! Fent és lent, zuhanás és felemelkedés, férfi és nő, behatolás és befogadás, pozitív-negatív, élet-halál, jó-és rossz… számtalan ellentétpár juthat róla eszünkbe, és vele mindaz, ami ezzel kapcsolatban gondolatilag, érzelmileg, filozófiailag megérint minket. Itt is jelezném, nem akármilyen szakmai feladat ilyen méretű kerámia ilyen magas igényű elkészítése.

Lőrincz Győző keramikusművész munkásságának legfontosabb jellemzőit – , melynek három jellegzetes darabját mutatja be itt nekünk az alkotó -, számomra Kovács Orsolya fogalmazta meg a legpontosabban: „Lőrincz Győzőt az agyagban megformálható gondolat, az anyaggal közvetíthető tartalom érdekli. Az organikus formák természetes szépsége, vagy a geometrikus formák elvont tisztasága. Konceptuális sorozatain a kerámia, mint kiérlelt gondolatok formába öntésének eszköze jelenik meg.”
És valóban, egy olyan összetett, anyagban nehezen kifejezhető témát, mint a Föld-levegő-tűz-víz, hogyan máshogy lehet megjeleníteni, mint így, a geometrikus formák elvont tisztaságával.
De a Portré és a Kézművesség szobor is éppen elvont fogalmazásával ilyen kifejező – a kubizmus szellemiségét, formanyelvét adaptálta a kerámiaplasztikára az alkotó – ezzel emelve el az egyszeri síkról az általános felé a mondandót és alkotva egy új formát a tartalomhoz.
Gádor Magda szobrászművész már családilag is elkötelezettje a sárnak – hiszen édesapja Gádor István keramikusművész volt. Itt bemutatott két korai műve közül a portrét emelném ki Önöknek. Édesanyja portréja különlegesen érzékeny és kifejező. Finom szomorúság, elmerengő arckifejezés. Távolba révedő tekintetével olyasmit lát, amit mi nem láthatunk. Szépség és bánat visszfénye tükröződik rajta és az a szeretet, amely a szobor alkotójának kezét vezette.
Nagy Sándor egyetlen picike műve is rá jellemzően monumentális. Életművének álló és ülő idoljai időtlen ősiségűek. Ez a figura az egyiptomi fáraónők hieratikus tartásában ül a mindenség közepén.
Gvárdián Ferenc megrendítően szép szoboregyüttest mutat be nekünk.Andrej Rubljov leghíresebb műve, és a művészettörténészek szerint az ikonfestészet csúcspontja a valószínűleg 1420 utáni években készült Szentháromság, A művész azt a bibliai történetet örökítette meg, mi szerint Ábrahám és Sára három ifjút látott vendégül, mert megsejtették bennük az isteni háromság három személyét. Rubljov leegyszerűsítette a szituációt, az ő képén csak a három angyal szerepel körülvéve a történetben szereplő tölgyfával, házzal, sziklával, az eucharisztikus kehellyel és az áldozati bárányt jelképező étellel. A festmény bonyolult szimbolikájának feltárása után kiderült, hogy a középső angyal maga Krisztus, a bal oldali angyal az Atya, a jobb oldali pedig a Szentlélek.
Gvárdián Ferenc a kép szoborrá transzformálásával a számára legfontosabb üzenet-elemekre koncentrál: A némán, mozdulatlanul ülő angyalok arcán látható szomorúságra és átszellemültségre A csendre, az örök békességre, az áldozatra – hiszen a térben is középpontba kerülő eucharisztikus kehellyel szerkeszti eggyé a térbeli kompozíciót.
Időtlen együvé tartozás sugárzik a műből melyet a választott anyag, a finom homokszínű, homogén samott még testetlenebbé, földön túlibbá tesz.
Ugyan ez a magasztos egyszerűség jelenik meg Máriáján is, Fra Angelico Angyali üdvözletét juttatva eszünkbe. Gvárdián Máriára koncentrál, az ő döntését emeli ki a történetből, mely a világ egyik legnagyobb eseménye. Isten részese kíván lenni emberségünknek, saját, örök boldogságába akarja emelni a bűnös emberiséget. A kiválasztott, szeplőtelen Szűztől kíván emberré születni, ha ő vállalja az istenanyai szerepet. A Szűz testetlen, lebegő alakja, a szüzesség liliomát tartva, és egyúttal az üzenetet magához ölelve sugározza az angyalnak adott válaszát: “Legyen nekem a te igéd szerint!” Ő már nem önmagának él, hanem Istenben és Istenből.
Nagyszerű kiállítást láthatunk, kitűnő művészeket és műveket, ősi anyagból született, egyetemes gondolatokat, problémákat, érzelmeket.
Urbán Ágnes