2025. december 11-én, csütörtökön, 18 órakor.
A Kis-kép-Szalon című kiállítást immár nyolcadik éve rendezi a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége saját kiállítóterében, az Andrássy úton, mely nagyszabású, Szalon jellegű kiállítás izgalmas vizuális kalandot ígér. A színek, fények, formák és ritmusok fiesztája ez, ahol alkotó és befogadó, művész és műélvező együtt ünnepel. A kiállított munkákban közös a méret, ám azok technikája, tematikája és stílusa izgalmasan sokféle.
A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Szalon jellegű kiállítási sorozata régi hagyományból táplálkozik. A 17. század közepén alakult Szalon intézményrendszer Franciaországból indult, a Francia Akadémiához tartozott; fő feladata a kortárs kiállítások szervezésére volt, elsősorban műtárgyértékesítés céljából. A plafontól plafonig installált kiállítástípus szerte Európában meghonosodott, így a 19. század – 20. század fordulójától kezdődően itthon is gyökeret vert. A Nemzeti Szalon intézménye Budapesten külön épületet kapott a József körúton, amit 1953-ban jogilag a Műcsarnokhoz csatoltak, ám sajnos ezt az palotát 1960-ban elbontották. A Nemzeti Szalon hagyományát 2014-ben elevenítette fel a Műcsarnok, ám nem csupán ott találkozhatunk szalon jellegű tárlatokkal, ahogyan most is látjuk. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége már nyolcadik éve szervezi Kis-Kép Szalonját, melynek kezdetei a már vázolt hagyományok miatt nem csupán Párizs vagy Budapest felé mutatnak, hanem Norvégiába, Oslóba is elvezetnek, ahol a Szövetség delegációja kilenc évvel ezelőtt egy ott rendezett kiállítás után szinte belebotlott egy izgalmas Szalon jellegű, norvég kiállításba, ami mostani sorozatunk alapgondolatát adta. Az idea megfogant és azóta már nyolcadik éve hagyomány, hogy karácsony előtt kis képeket láthat a közönség. A kiállítás szabad beadású, azon mindenki részt vehet, aki a Szövetség tagja, egyetlen feltétel a mérethatár; a szervezők 30 x 30 cm-es képeket várnak a tárlatra.
A jelenlegi kiállításon összesen közel 100 hazai művész mutatja be 160 alkotását, így e mennyiségnél lehetetlenség valamennyiükről beszélni, így általánosságban szólok a tárlatról és a kiállított anyagról. A munkák leginkább a festészet műfajában születtek, de azok határterületeire is betekintést kaphatunk. Az ikonosztázszerűen installált alkotások jól rendezettek, azok leginkább stilárisan különülnek el csoportokba.
A festészet (sőt, valamennyi művészet) gyökerei az őskori barlangrajzokig nyúlnak vissza, ahonnan a 21. századig olyan út vezet, amely történeti koronként folyamatosan változott. A művészet; a techné, a körülöttünk lévő világ történéseire adott reakciók, a különféle ideológiák és művészetfilozófiák, a mecenatúra és az ízlés változásának és fejlődésének története. Ennek a folyamatnak a végét a német Hans Belting jelentette be, 1983-ban megjelent könyvében, ahol kifejti, hogy a korábbi, korstílusokhoz köthető történeti szemlélet a kortárs képzőművészetben a továbbiakban nem tartható fent. Ez a fajta vég arra szólít fel bennünket, hogy újfajta beszédmódot találjunk ki, hiszen mivel a művészet tárgya, azaz a kép megváltozott, az már nem illik bele a régi keretbe. A kép fogalma Beltingnél a művészet történéseit jelenti meg, a keret pedig az írott művészettörténet képviseli. A művészet addig, ameddig a kereteken igazítani lehetett, beleillett az róla szóló elbeszélésekbe, ám napjainkban ennek az eltávolítása a kép felbomlását vonta maga után.
Ez az újfajta beszédmód tehát a korábbi stílusok és technikák keveredését, egymásmellettiségét hozta el, amely a mostani tárlaton is megmutatkozik, és talán lehetőséget ad arra, hogy a kortárs magyar képzőművészet, most bemutatkozó alkotóiról elmondhassunk valami közöset, valahogyan egységbe foglaljuk azt, ami itt a szemünk előtt megszületik. Számos irányzat és technika, különféle ábrázolásmód és tematika lép itt egyfajta sajátos párbeszédbe. Ábrázoló, tehát figuratív, illetve nonfiguratív, absztrakt munkák, gesztusjelleggel készített képek, geometrikus festmények, konceptuális alkotások, önrefletktív és individuális, különféle technikákkal készült művek találkoznak most itt az Andrássy úti kiállítótérben.
A művek sokféle technikával készültek; olajjal, akrillal, akvarellel festve, vászonra, farostra vagy papírra, hagyományos négyzetes formátumban, időnként a keretből kilépve, vagy pedig tondó alakzatban. A munkák között találunk gazdag anyaghasználatot felmutató, vastag matériájú alkotásokat is. A képeken felfedezhető széleskörű technikai gazdagság izgalmas betekintést nyújt a festészet mai állapotába.
A most kiállított anyag kisebb része tekinthető narratívnak, közülük több az absztrakció mezsgyéjén helyezkedik el. Az ábrázolt tájak, részben láttatott figurák tapasztalatokról, élményekről, elképzelt vágyakról tanúskodnak. Többségben vannak az absztrakt alkotások, melyekből valamiként mindig a valóságtól elrugaszkodó világ képe bontakozik ki. Ezek elsősorban az érzelmek, gondolatok és emlékek által interpretálódnak, amelyeknél gyakran a címadás is segíti az értelmezést. Az egymásba áttűnő, gomolygó színek, gesztusok, geometrikus alakzatok és formák ábrázolása mindig különféle foltokból, vonalakból tevődnek össze, hogy érzékeltessék a világ összetettségét. Az éteri, metafizikus módon értelmezhető munkákban létünk komplexitását fedezhetjük fel.
Gyakran a természeti tájból, elsődleges látványból indulnak ki az absztrakt alkotások is, miként ezt a figuratív munkák ezen csoportjáról is megállapíthatjuk. Bennük a négy őselem, a föld, a víz, a tűz és a levegő szimbólumgazdagságát, összetettségét, egymásra utaltságát és elválaszthatatlanságát fedezhetjük fel. Gyakran érnek össze a látszólag ellentétes, mégis összetartozó dolgok; az ég és a föld, illetve a geometrikus alapformák; a kör, a négyzet, illetve a háromszög. Az alkotásokban együtt jelenik meg a káosz és a rend, hogy belőlük mindig harmonikus látvány bontakozhasson ki.
A most kiállított közel 160 munka izgalmas összességét és egyvelegét nyújtja a hazai képzőművészetnek, illetve a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségége aktív tagjainak munkásságát mutatja be.
Fazakas Réka, művészeti író