Kedves Barát/unk/aink!

Mellékelten küldjük a meghívót szoboravatásra.  Annyit mindenesetre biztatásul,hogy nagy igyekezet fejtettünk ki, a város, a szobrász, a technika és a szakértők is, hogy ne egy már százszor látott  unalmas műtárgyat avassunk. Maga a hely is gyönyörű. Unalom ellen pedig garancia, aki avatja, Csorba László professzor úr; aki őt hallotta, egyhamar nem felejti,már csak ezért is érdemes eljönni.

S a szobrok, amelyek  eddig a parkban álltak, szintén komoly kihívást jelentettek  az újabb szobor alkotójának. Elég csak a neveket nézni, Vilt Tibor sellője Somogyi József halászai, meg Varga Tamás Karinthy-szobra, hogy csak néhányat említsek. Különösen ez utóbbi tette magasra a mércét.

Amúgy, esztétikai minőségétől eltekintve sem átlagos szobrot avatunk –  szobrászművészről szobrot Magyarhonban alig alkottak ezidáig. Köztéren legalábbis hamarjában nem jut eszembe, áll-e ilyen.

Örömmel vesszük, ha megtiszteltek a jelenlétetekkel, de megértjük  azt is, ha a ragály miatt netán nem  tudnátok eljönni.  A meghívó is a szokásosnál később készült el, lehet, hogy már van pénteki programotok, meg esetleg utaznotok is sokat kellene,hogy itt lehessetek.

Ha lehet, gyertek el mégis, szabadban leszünk, a bacikat elfújja a dermesztő szél, az a kis jeges eső pedig ami várható, nem szabad, hogy bárkit eltántorítson, paraplé helyett pedig kapucnis kabátban gyertek, abból jobban kilátni. A lényeg, hogy gyertek mégis, mert milyen a szoboravatás közönség nélkül?