Józsefvárosi Galéria örömmel mutatja be a
Magyar Festészet Napjához kapcsolódóan

SULYOK GABRIELLA
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész kiállítását

„Rajzolt legendák”

címmel.

Az esemény egyúttal a SUPKA MAGDOLNA-EMLÉKDÍJ átadó ünnepsége is.

A kiállítást Verebes György festőművész nyitja meg 2019. október 4-én, pénteken 18 órakor. Közreműködik: Sipos Mihály Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, a Muzsikás együttes prímása és Kardos Mária népzenész, keramikus. A tárlat 2019. november 4-ig díjmentesen tekinthető meg a Józsefvárosi Galéria földszinti kiállítótermében, nyitvatartási időben.

Kapcsolódó program: 2019. október 30-án, szerdán 18 órai kezdettel filmvetítés és könyvbemutató.
Sulyok Gabriellával Garami Gréta művészettörténész beszélget.

Supka Manna szavaival röviden a művésznőről

„Sulyok Gabriella grafikáinak világa már első benyomásra is az ihletett művészet vonásaival hat reánk, azáltal, hogy feltétel nélkül állítja a művek expressziójának szolgálatába a mesterégi tudatosságot és a virtuozitást. Megszólalásának bensőséges, fojtott pátoszában sóvárgás sejlik valamiféle nagyarányú emberi szót értés iránt, aminek tárgya végső soron ez lehetne: vajon mi végett születtünk a Földre – és embernek… Mintha erről folynék a sejtelmes-talányos tanakodás is a képein egybeverődő, vagy éppen szétrebbenő csoportok s az egymással viaskodó párok között, – de attól óvakodik a művész, hogy egy-egy túlságosan ráutaló címmel valamely szűkebb témához kösse mondanivalóját. Viszont a tágas perspektívájú tartalmak egyik megközelítési módja őnála az, hogy a zene, a festészet, az irodalom, s a mondavilág atmoszférájának megidézésére olyan alkotókat vetít elénk, akik az emberi szellem és kedély legujjongóbb és legválságosabb állapotait egyszerre és egyetemesen tudták átélni. Sulyok Gabriella úgy érzi, hogy szuggesztiójuk ebből fakadóan elháríthatatlan és valamiképp oltalmazó. Rajzművészete az, amivel elsősorban feltűnt: a rendkívül érzékeny erezetű, plasztikus felületek „átvilágítását” illuzionáló vonalhálózat az, amellyel az anyagi formákat szellemiekké, a tárgyszerűt eszmeivé változtatta át. A gondolat formálódását, mint magjáról nevelt palánta fejlődését követhetjük nyomon a rajzolat egymásból sarjadó motívumaiban, amelyek éppen ezért nem szorulnak tematikai kommentárra. Annál kevésbé, mivel alkotójuk a jellegzetesben mintegy kezességet lát arra, hogy művei a képzőművészet vértezetében vívhassanak a múzsák jogáért, a humánum megőrzéséért.”

Röviden Dr. Supka Magdolnáról, Mannáról

Dr. Supka Magdolna Széchenyi-díjas, Madách-díjas, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével, valamint a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérmével kitüntetett művészettörténész, akit családja és barátai csak Mannaként emlegetnek, idén lenne százöt esztendős. Már középiskolai és egyetemi évei alatt kitanulta az ötvös és ékszerész mesterséget, édesapja kívánságára, mivel szerinte egy humán érdeklődésű ember nem lehet meg legalább egy gyakorlati végzettség nélkül. Sokoldalú tehetségét vonzotta a képzőművészet, a színészi és az előadói pálya, a film világa, továbbá a műfordítás és az irodalom is: mindegyikhez voltak adottságai. Végül művészettörténészi munkássága bontakozott ki. 1943-ban kezdte meg múzeumi pályafutását: a Budapesti Történeti Múzeum Újkori Osztályán, a Kiscelli Múzeumban dolgozott, mint napidíjas gyakornok, majd később, 1957-től a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának tudományos főmunkatársa lett, s innen vonult nyugdíjba. Múzeumi munkája mellett állandóan kutatott, tanulmányokat és könyveket írt, fordított, kiállításokat szervezett és nyitott meg. Supka Manna áldozatos, szenvedélyes támogatása nélkül sok, mára ismertté vált alkotó eltűnt volna a ködben, nevük nem élne a mai napig is a köztudatban. Küzdött Aba-Novák Vilmos, Kohán György, Szalay Lajos, Tóth Menyhért méltó és megillető helyéért a magyar művészetben, s keményen harcolt a tehetséges fiatalok értékeinek elismertetéséért. Számos csatát megvívott egy-egy általa nagyra becsült művészért. Vállalt feladatának: a magyar képzőművészet szolgálatának, értékei felfedezésének és felmutatásának. Életének legválságosabb szakaszaiban a hit adott erőt, biztosított belső tartást számára. Istenhívő volt. Hitt a transzcendens világban, amelynek jelenségeivel művészetértelmezői munkája során sokat foglalkozott. Supka Magdolna 2005-ben bekövetkezett haláláig rendszeresen részt vett az MMA egyesület találkozásain, 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia posztumusz tiszteleti tagja.

Nevelt fia, Féja Endre így emlékezik meg a rendkívüli aktivitással és elhivatottsággal tevékenykedő Supka Magdolnáról: „Kiemelném a vállalás tisztességét is, ami szintén végigkísérte. Jórészt másokért élt, ez töltötte ki az életét, a szolgálatot vélte földi hivatásának: a családjáért, a barátaiért, a méltatlanul kezelt tehetségekért és a magyarságért. A kötődés és magyarságtudat az, ami mindvégig jellemezte. A németországi Dürer-kiállításon is azt mutatta be, mire képes a mi művészetünk. Nemzeti értékeink egyik őrzője, számba vevője volt a művészet síkján, Zichy Mihálytól kezdve a fiatalokig. Életeleme lett, betöltötte életét a 20. századi kortárs művészet és a grafika világa. Rázmány Csaba unitárius püspök fogalmazta meg véle kapcsolatban a jézusi gondolatot: a fáklya magát emészti meg, hogy másokat szolgáljon. Önzetlenül segített a bajba jutottaknak, a mellőzötteknek és a művészet világából méltatlanul kiszorítottaknak. Sokakért élt, azokért, akiket szívébe fogadott. Kutatta, megérezte és felfedezte a tehetségeket, s kereste a lehetőségét kibontakozásuknak. Képes volt ösztönözni, bizalmat önteni az emberekbe, ezt a megelőlegezett bizalmat tapasztaltam magammal kapcsolatban is. Tudott szeretni, küzdeni szeretteiért, s tudott gyűlölni, a politikai és szakmai szűklátókörűséget tapasztalva. Tudott lelkesedni, tudott elkeseredni, és tudott ostorozni. A nehéz időkben adódott mód az emberség próbájára, ilyenkor tárult föl a lélek tisztasága és a segítő szándék önzetlensége.”

Röviden a Supka Magdolna-emlékdíjról

Csáki József és a T-Art Alapítvány hozták létre a Supka Magdolna emlékdíj elnevezésű képzőművészeti szakmai elismerést. A díjat olyan személyeknek adományozhatják, akik Supka Manna példájára kimagasló szakmai igényességgel és a hivatásuk iránti morális elkötelezettséggel folytatott elméleti tudományos munkával, ízlésformáló ismeretterjesztéssel vagy értékőrző szervezői tevékenységgel gondozzák a kortárs magyar képzőművészet ügyét. A kitüntetett a díj jutalomösszege mellé adományozást igazoló okiratot és érmet kap. Az érem Csikai Márta szobrászművész alkotása. Az érem alsó felében a Supka Magdolna-díj felirat olvasható, a középtájon pedig bal oldalon a Manna, jobbra az 1914–2005 felirat látható. A Supka Magdolna-emlékdíj évente kerül átadásra, lehetőség szerint a Magyar Festészet Napja ünnepi rendezvényeinek keretében.

Háttérinformáció a Józsefvárosi Galéria és Rendezvényközpontról

A Budapest szívében fekvő művészeti galéria helyisége 120 esztendeje szórakoztatóipari és kulturális egységként funkcionál: korábban kávéház, mulató, varieté, mozgófénykép-helyiség is üzemelt itt. Az intézmény 1961. óta viseli a Józsefvárosi Galéria nevet. 2013. őszén Józsefváros Önkormányzata felújíttatta a termet, azóta Józsefvárosi Galéria és Rendezvényközpont néven működik; rendszeres látogatói és hívei gyakran Józsiként vagy Jógaként említik.

A kortárs képzőművészeti kiállítások és programok mellett rendszeresen szervezünk könnyű- és klasszikus zenei koncerteket, irodalmi esteket, irodalom- és zenetörténeti, tudományos témákban előadás-sorozatokat, szabadegyetemeket. Helyet és technikai feltételeket biztosítunk számos környékbeli önszerveződő klubnak, tanfolyamnak, foglalkozásnak is.

Évente közel 35.000 ember látogat el hozzánk.