Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
kedves Kollégák!

Újra itt állunk, ha csak virtuálisan is, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége kiállítótermében, az Andrássy úton. A pandémia okozta élethelyzet nem teszi lehetővé, hogy élvezzük egymás társaságát, de ez egy múló állapot, ami reményeink szerint, hamarosan véget ér, és visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba. Az sem lenne váratlan fejlemény, ha új körülményekhez kellene majd hozzászoknunk, de ez még a jövő rejtélye…

Az Érem Szakosztály kiállításának régi hagyománya van, hisz elmúlt már harminc éve, hogy önálló szakosztályként működünk a szövetség keretein belül. Ez a közösség az egyetlen olyan szervezett csoportosulás hazánkban, ahol az éremművészettel foglalkozó művészek, akik a képző- és iparművészet számos területéről verbuválódtak, megosztják gondolataikat, kísérleteiket, eredményeiket egymással. Az üvegművészt, építészt, ötvöst, szobrászt, és még sorolhatnám a különböző területek alkotóit, összehozza egy intim műfaj, az éremművészet. Gyakran merül fel a kérdés, hogy mit is nevezünk éremnek, mert a tradicionális definíció, hogy lapos fémöntvény, ami természetesen sokszorosítható, mára már túl szűk keretet jelöl ki. Nyilván most is vannak ennek a definíciónak megfelelő alkotások, de miért ne lehetne egy üveg vagy porcelán tárgy is érem, ha az a nemzetközileg elfogadott 150 x 150 mm-es mérethatárok között mondja el az alkotó érzéseit, benyomásait, véleményét a körülöttünk érzékelhető világról. Továbbmegyek, az avantgárd mozgalmak zászlóbontása óta eltelt több mint száz esztendő. Mára már megszokott, hogy bármiből, szó szerint bármiből készülhet műtárgy, nem csak a már említettekből és a megszokottakból, fémből, fából, kőből, de talált tárgyakból, azok elemeiből, szerves és szervetlen anyagokból egyaránt. Jönnek az új ipari-, de az otthonunkban, műtermünkben is elérhetővé váló korszerű technológiák, amik segítségével újabbnál újabb, ma még csak sejthető lehetőségek jelennek meg az éremművészet területén is. Hisz nem az anyagválasztás és a technológia adta keretek adják a műtárgy lényegét, mivel az csak eszköz, hanem a gondolat, aminek kifejezésére bármilyen módszer és anyag alkalmazható. Akár ipari-, akár kézműves technikáról legyen szó, ha az alkotó megtölti tartalommal, akkor műtárggyá válik még az előzőleg hulladéknak definiált anyag is.

Ennek a hagyományos Szakosztály kiállításnak fontos ismérve, hogy nincs témája, egy meghatározott szemlélete, nem válogatja az alkotásokat egy kiválasztott kurátor vagy zsűri, hogy mit tárjunk a kiállításlátogatók elé. Egyetlen rendező elv van, hogy minden szakosztálytagunk szabadon, kötöttségektől mentesen, de a műfaj keretein belül megmutathassa mivel foglalkozik, milyen gondolatok kötik le, és azt milyen módon fogalmazza meg egy-egy alkotáson keresztül. Az Országos Érembiennále kiállításain is – ahol a kiállítók többségét tagjaink alkotják – jól nyomon követhető, ahogy alkalomról alkalomra egyre színesebb az anyag. A szó szoros, és átvitt értelmében egyaránt. Láthatjuk, hogy itt most újra a sokszínűség az uralkodó. A hagyományos öntött- és vert fém, nemesfém érmeken túl megjelennek szerves és szervetlen anyagokkal kombinált alkotások, de az üveg, ólomüveg és beton, vagy akár a homok is érem alkotó elemként szerepel. A kiállítás jól szemlélteti a hazai éremművészet nemzetközi mezőnyben elismert újító szemléletét.

Ehhez a kiállításhoz kötődik, hogy 2006 óta a szakosztály tagjai titkos szavazással odaítélik egy kollégánknak a Ligeti Erika-díjat. Nem egy adott műtárgyat kívánunk így díjazni, hanem az alkotó teljesítményét, sok esetben egész addigi életművét.

Idén a szakosztály tagjainak többsége úgy döntött, hogy a díjat jelképező Ligeti Erika kisplasztikát Czinder Antal veheti át! Szeretném megjegyezni, hogy személyében egy olyan alkotó kapja az elismerést, akinek gazdag életműve a hazai művészettörténet szempontjából jelentős éremművészeti teljesítményeket foglal magában. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy fiatalokat megszégyenítő aktivitása töretlen, az Országos Érembiennálé első kiállításától fogva minden alkalommal láthattuk alkotásait a seregszemlén. Azt kívánom, hogy még sokáig ossza meg velünk alkotó tevékenységének eredményeit.

Az Érem Szakosztály, annak vezetősége és a magam nevében szeretettel gratulálok az elismeréshez!

ifj. Szlávics László